A betegséget az Agrobacterium tumefaciens kórokozó okozza. Igen veszélyes károsítónak minősül, a gyökereken és a gyökérnyakon kisebb-nagyobb daganatok figyelhetők meg, a fertőzött növények erősen visszamaradnak a fejlődésben. A gyökérgolyvás növények forgalomba nem hozhatók, meg kell semmisíteni őket. Fertőzési forrás a talaj, ahol a golyvákban évekig megőrzik életképességüket. A kórokozó a gyökerekbe sebeken keresztül jut be, tipikus sebparazita.
A gombakórokozó bármely mérsékelt övi országban, bármely talajtípus esetén súlyos gyökérkárokat okozhat. Neve: Rosellinia necatrix,a betegséget „fehérpelyhes gyökérpenésznek” is nevezik. Fertőzési forrás a talaj, ahol akár 8-10 évig életképes. A faiskolákban, ültetvényekben egyaránt veszélyeztetheti az állományt. A javaslatokban szereplő 10 éves vetésforgó igen nehezen kivitelezhető, ezért hangsúlyos a talajfertőtlenítés jelentősége.
A számos gyümölcsfajon, faiskolában, ültetvényben egyaránt előfordul. A fertőzött fa fokozatosan pusztul, növekedésében visszamarad, hajtásai fejletlenek, levelei sárgászöldek. Végül a fa kiszárad, tősarjak nem képződnek. A gyökerek részben, vagy teljesen elhalnak, a gyökérszőrök hiányoznak, főleg a még élő részeken apró szegecsekhez hasonló szaporító képletek láthatóak. Fertőzési forrás a talaj, a gomba a gyökérszőrökön keresztül támad.
A betegséget a fiatal csonthéjasok vámszedőjeként is szokták emlegetni. A kajszi gutaütés betegségkomplex egyik jelentős betegségeként tartják számon. Fertőzési forrás a talaj, a gomba a gyökéren keresztül hatol a törzsbe, ahonnan a hajtásokba is eljut. Előfordul azonban, hogy a felfröccsenő talajrészecskékkel a fás részek sebzésein keresztül fertőz. A kórokozó által termelt mérgező anyag (toxin) a növény edénynyalábjait károsítja és ezáltal hervadást vált ki. A fás részeket kettévágva sötétbarna elszíneződés látható.
Jó néhány rovar a talajban éli az életének egy bizonyos részét (pajorok, drótférgek), vagy az egészet (lótetű). Gyakran a növény gyökerével táplálkoznak. Ezek a növény gyökerét felszínes vagy mélyebb szabálytalan berágások formájában károsítják, vagy a teljes gyökérzetet elpusztítják. A talaj feletti részeken hervadása, sárgulása, és a gyenge fejlődés jelzi a kártételüket. A talajgázosítás elpusztítja a legtöbb rovar kártevő (pl.: lótücsök, a cserebogárpajor, drótféreg) minden fejlődési stádiumát.
Akadnak olyan rovarok is, melyek bizonyos fejlődési alakjai a talajban fejlődnek úgy, hogy nem táplálkoznak növényi részekkel, azonban kifejlett állapotban a föld feletti részeken károsítanak. Ilyenek például egyes gyümölcslégy fajok (pl. cseresznyelégy, földközi-tengeri gyümölcslégy stb.), gyümölcslégy fajok (poloskaszagú szilvadarázs, -körtedarázs, -almadarázs) melyek a talajban bábozódnak, ott telelnek, de nem táplálkoznak. Elpusztítva ezt az alakot mérsékelhetjük az adott gyümölcslégy vagy darázs fertőzöttségét.
Számos rágcsáló építi lakását a talajba, melyből élelemszerző járatok indulnak közel a talajfelszínhez. Egyik legjelentősebb ilyen állat a mezei pocok. Kártétele közvetlenül a gyökér rágásában nyilvánul meg, de túrásával, járatok készítésével a növényeket kiteheti a felfagyásnak, kifagyásnak. Aszályos nyári hónapokban a nedvdús terményekben nagy károkat okozhatnak. Minőségi károkat okozhat a húsos termések, gyümölcsök megrágása, odvasítása és a termés szennyezése (ürülék, váladék, kórokozók) által.